A Zempléni-hegység központi része a Háromhutai-hegycsoport. Ennek önálló kis tája a 220-300 m magasságú Komlóskai-medence. A medencét körülölelõ hegyek: nyugaton a Szkalka-, északon a Barlang-hegy, a Tölgyes-bérc és a Mogyorós tetõ, keleten a Borz-hegy, a Nagy-Papaj és a Kenyeres-domb, délen a Hollós-tetõ és a Pusztavár.

A Kárpátok belsõ vonulatához tartozó hegység fõ tömegét a vulkanizmus hozta létre. A vulkáni utómûködés során keletkezett hasadékokban a forróvizes oldatok hidrokvarcit-teléreket hagytak hátra. A legnagyobb a Bolhás délkeleti lejtõjénél található: 55 m hosszú, 20 m széles, 8-9 m vastag. Egykor mészégetés céljából bányászták.

A vulkáni utómûködéshez kapcsolódik az ércesedés is. A települést régen Aranyos-Komlóska névvel is feljegyezték. A kõzetekben sokfelé elõfordultak pirites hintések. A korabeli bányászat nyomait õrzõ horpák maradványai a Bolhás keleti oldalán és a Subanyai árokban vannak.

Gyakoriak a völgybevágódások, a szurdokszerû áttörések. A terület vadregényes szépségét a növényvilága is fokozza. Értékes a gombaflóra is: a császárgomba, a kucsmagomba, a tinóruk. Gazdag nagyvadállománya révén híres vadászterület a hegység (szervas, õz, vaddisznó, muflon).

Ruszin szabadidõ- és szoborpark 1997 óta várja a pihenni vágyókat. Kialakításával lehetõség nyílik csoportos szabadtéri rendezvényekre, programokra. Szabadtéri tûzhelyek szolgálják a turisták igényeit. A Ruszin mitológiai alakokat ábrázoló szobrok Perun fõistent és Lada istennõt idézik.

Komlóska Tokaj-Hegyalja, a történelmi borvidék és a Zempléni Tájvédelmi Körzet határán fekszik. A falu déli részén még apró szõlõskerteket találunk, míg a tágabb környezetét meghatározó hegyek erdõséggel borítottak. A környezet kettõsségre utal, hogy a Hegyalját idézõ hangulatos pincesorokat, a bennük érlelt borokat épp úgy ide illõnek érezzük, mint a Komlóskai medence zárt tölgyeseit és hegyi rétjeit.

A falu határában álló erõsség egykor Solymos váraként szerepelt. A várat a Tolcsva nemzetség építette 1312 után, itteni uradalmuk központja lehetett. Az 1398-ban már elhagyott és lerombolt várként leírt erõdítmény korai nemesi kõváraink egyike. Pusztavár elnevezése erõsen lepusztult állapotára utal. Dr. Nováki Gyula rajza segít eligazodni a romok között. A vár a hosszan elnyúló hegytetõt teljes hosszában magába foglalja (112 m). Két részbõl áll, melyet közös várfal zár körbe (2-3 m magasan ma is áll). Mind két várrész közepén egy egy kör alakú épület, torony alapfalai látszanak. A romterületrõl csodálatos a kilátás a falura, a környezõ hegyekre, a Hegyaljára.
A vár ugyan elpusztult, a falu azonban tovább élt. A XVII. századtól a regéci uradalom részeként a Rákóczi-család tulajdona volt. A XVI-XVIII. század jelentõs változásokat hozott a település történetében. Ebben az idõben jelentek meg és találtak új hazát Komlóskán a ruszinok. A többször elnéptelenedett és újra települt falu mai lakóinak õsei a XVIII. század elsõ felében érkeztek Sáros vármegye északi részérõl. A ruszin nyelv lemk nyelvjárását beszélték és a leszármazottak napjainkig ezt a nyelvet örökítik át gyermekeik által.

A Ruszin tájház a XIX. század második felében készült. Szoba, pitvar és ól. Falazata gerendavázra épített sárral tapasztott paticsfal, zsúpszalmával fedve. Berendezése az 1900-as évek elsõ évtizedét mutaja be. Magyarországon csak itt maradt meg eredeti formájában a kabolás kemence a mellé épített masinával. A lakóház pitvarát falla kettéosztották, a szabadkémény alatti részt kamraként használták.

Minden év augusztusában Falunapot és nemzetiségi találkozót szerveznek. A fellépõk körében ott találjuk a helyi hagyományok továbbörökítõjeként a komlóskai Népdalkört, akik rendszeresen fellépnek belföldön és külföldön egyaránt.