KOVÁSZ - The slow journal
Ha valamiért (pl. nagyméretű kép miatt) nem jól jelenik meg az oldal, ide kattintva megnézheti az eredeti változatot.
 | III. évfolyam, 4. szám 1999. Tél |
Üzenet
Krisztus után 2000 évvel időszerű számvetést készíteni: mit tett az emberiség ez idő alatt, mi az, ami megváltozott, s mi az, ami továbbra is változatlan? S mit tettünk mi magunk, ha nem is kétezer év távlatában, de legalább az utóbbi néhány esztendőben?
A múlt két síkon vizsgálható, s így hasonlítható össze a jelennel is: egyrészt materiális, másrészt lelki-szellemi szempontból. Mindkét dimenzió fontos, ám az utóbbi rendszerint elsikkad, s a figyelem az anyagi vonatkozásokra összpontosul. Materiális téren nagy sikereket tud felmutatni az emberiség, mintha igaz lenne a mondás: ha elegen dolgoznak egy cél elérése érdekében, akkor előbb-utóbb siker koronázza az erőfeszítéseket. Így például ma már egy átlagos titkárnő nagyobb kényelemben élhet, mint egykor a firenzei Medici család tagjai, s "kunyhóinkat" sem kell leégetnünk, amint azt az amerikai pionírok tették, az értékes szögek visszanyeréséért. Az ipari forradalom - s a nyomában kibontakozó műszaki fejlődés - a korábban oly értékes tárgyakat mindennapos árucikkekké változtatta. A kapitalizmus fokozatosan lehetővé tette az anyagi javak állandó, szabályos és rendszeres növekedését számban, választékban és minőségben, s ezek a piacon meg is szerezhetők. Tény, hogy ehhez hasonló folyamat ezelőtt sohasem volt (vö. Heilbroner, R. - Thurow, L.: Közgazdaságról közérthetően; Város fM-Windsor, Budapest, 1996, 22. o.).
Az ipari forradalommal kapcsolatban, persze, az árnyoldalak is hosszan sorolhatók, gondoljunk csak például a teljes foglalkozási ágakat eltörlő, egy élet során megszerzett ismereteket elértéktelenítő technikai változásra; a munkamegosztás miatti egyhangú, fárasztó és elidegenítő munkahelyekre; a szétzilált társadalmi kapcsolatokra (i. m. 23-24. o.) vagy a lapunk előző számában is tárgyalt egyre súlyosbodó környezeti problémákra.
Ám napjaink információs forradalma, amely teljesen új jelenség, immár "globális faluvá" zsugorítja a világot, s az addigi gazdasági feltételeket radikálisan megváltoztatva ismeretlen nehézségek elé állítja az emberiséget. Az úgynevezett globalizáció nyilvánvaló előnyeinek elismerése mellett csoportunknak a 2000. év alkalmából készült számvetése a folyamat hátrányos következményeinek számbavételével kezdődik. A problémák sorolása azonban nem szabad, hogy fásultságra és bénultságra vezessen. Céljainknak és vezérelveinknek a végiggondolása talán másokat is cselekvésre sarkall, s az érdeklődők tevékenységünk és eredményeink rövid áttekintését is megtalálhatják számunk első tanulmányában.
De folytassuk évszázadokon átívelő történelmi áttekintésünket! Egyelőre materiális síkon maradunk, de teszünk egy lépést a spirituális dimenzió vizsgálata felé is. Ennek érdekében tekintsünk meg egy XVI. századi európai nagyvárost madártávlatból, William May érzékletes leírásának segítségével! "A tájat egy katedrális és tornyai uralják, körülötte kis boltokkal és elárusítóhelyekkel. Amit látnánk, az természetesen pontosan tükrözné a hatalom, a rang és a gazdagság középkori megoszlását. Most képzeljük el, hogy valaki a huszadik század végén repül egy nagyváros fölött! A táj képét már nem a katedrálisok és a templomok határozzák meg, hanem a pénzintézetek, az ipari és a kereskedelmi központok felhőkarcolói. Ez a látkép is hűen tükrözi a hatalom, a rang és a gazdagság megoszlását a mai világban." (Idézi Rossouw, G. J.: Business Ethics: Where Have All the Christians Gone?; Journal of Business Ethics 13, 1994, 557. o.)
E ponton nem az érdekel bennünket elsősorban, hogy a hatalom és a rang középkori - vagy még régebbi - megoszlása mennyiben szolgálta az emberi személy kibontakozását (noha ez is fontos kérdés), hanem az, hogy a mindennapi élet legfőbb rendezőelve miként változott meg az utóbbi időszakban. Másképpen fogalmazva: betöltötte-e a széles körben ünnepelt felvilágosodás a hozzá fűzött reményeket, tudniillik hogy sikerrel szállt szembe a sötétséggel, a szolgalelkűséggel, az ideológiával, az irracionalitással, a tudatlansággal és a pozícióból fakadó tekintéllyel? Vagy talán akkor járunk közelebb az igazsághoz, ha felismerjük, hogy a felvilágosodás modernizmusa maga is mítoszokon és önkényes tekintélyen alapul, az életet valamiféle hűvös technológiai racionalitásnak rendeli alá, s új uralkodó csoportok érdekeit védelmezi? (Vö. Alvesson, M. - Deetz, S.: A munkahelyi uralom modern formái; Kovász, 1998, ősz, 5-6. o.)
E kérdések megválaszolásához jelen számunkban - többek között - Harvey Cox, az egyesült államokbeli Harvard Egyetem (Divinity School Harvard University Center) neves teológiaprofesszora szolgáltat háttéranyagot. A nagy múltú The Atlantic Monthlyban megjelent esszéjében a szerző teológus szemmel tekint a gazdaság modern világára. Az érzékletes és meggyőző gondolatmenet alapján levonható a következtetés: a napjaink városképét uraló pénzügyi és kereskedelmi központok kísértetiesen hasonlítanak a középkori katedrálisokhoz, csak éppen Isten helyett a piacot tisztelik végső abszolútumként bennük. S ahogy a középkorban nem volt igaz, hogy a vallás kizárólag a templomfalak közé szorult volna, úgy ez az állítás a Gazdaságkorra sem érvényes. Az új vallás mélyen átitatja a többség életét és gondolkodását. Az uralkodó közgazdaságtan pedig kritikátlanul szemléli mindezt, s valóságos teológiát gyárt a piac isteni rangra emelése köré. A közgazdaságtan tudományának semleges mivolta tehát erősen megkérdőjelezhető.
Ám a két vallás sem forrását, sem következményeit tekintve nem egyenrangú, s ez már Harvey Cox esszéjéből is világossá válik. Amint Czakó Gábor, a kitűnő író fogalmaz, napjainkban "a teremtés, a mítosz = Istennel járás transzcendens teréből a Piac terébe léptünk. Az emberlét leszállt a Dolgok körébe. Teljesítményünket, értékünket, sorsunkat Isten helyett a Piac mérlegeli, az pedig nem ismeri az Igazságot. Ilyen fogalomnak nincsen értelme a hajszeszek, a csipszek és csipek világában. Siker van és sikertelenség, haszon és veszteség. Nevetséges volna helyest és helytelent, jót és gonoszt latolgatni". (Czakó G.: Világfasírt; IGEN Katolikus Kulturális Egyesület, 1996, 53. o.)
Néhányan azonban - a nevetségesség látszatával is dacolva - következetesen keresik a helyeset és a jót, vagyis az igazságot. Közéjük tartozik a jezsuita John F. Kavanaugh, a St. Louis Egyetem tanára, aki egyesült államokbeli tapasztalatai alapján Piacisten követése helyett inkább Krisztus követését ajánlja az olvasó figyelmébe. Piacisten imádata ugyanis nem csupán valami külsődleges cselekvéssor: mélyen érinti magát az embert, s piaci áruvá alakítja a teljes személyiséget. Ehhez hasonlóan teljes embert igénylő feladat Krisztus követése is, ám ekkor életünkben az áruforma helyett az egymás iránti elkötelezettségre és a felelősségvállalásra épülő személyes forma válik uralkodóvá. A fogyasztói társadalomban a tét tehát - keresztény összefüggésben - nem pusztán Isten vagy Piac, Szent Ágoston vagy Adam Smith, katedrális vagy bankcenter (az alternatívák között látszólag ki-ki ízlése szerint választhat), hanem saját létünk értelmének visszanyerése vagy végleges elvesztése.
A Kavanaugh-könyv első kiadása egyébként Beöthy Tamás jezsuita közvetítésével jutott el hozzánk, s egy fénymásolt magyar nyelvű nyersfordítása - mint valami sajátos, rendszerváltozás utáni szamizdat - már évek óta kézen-közön forog a katolikus ifjúság bizonyos köreiben. A könyv újabb kiadásának szélesebb körű megismertetését mindenképp időszerűnek tartjuk a 2000. év beköszöntével.
S időszerű Dabóczi Kálmán tanulmányának közlése is, amely két, 1996-ban kiadott, a gazdaságról szóló püspökkari körlevél összevetésével elsősorban a katolikus közvéleményhez szól. A részben átdolgozott tanulmánynak a Kovászban való közzétételét az indokolja, hogy a szerzőt az írás elkészítésére eredetileg felkérő katolikus folyóirat három év elteltével sem talált módot a publikálásra. Az angol körlevél bemutatása, valamint a magyarországi körlevéllel való összevetése elsősorban az egyház gazdaságra vonatkozó társadalmi tanításán alapszik, így az írás ismeretterjesztő szerepe sem lebecsülendő.
Mit olvashat tehát ki e számból - reményeink szerint - a nem keresztény olvasó? Nos, annyit bizonyára, hogy e kétezer éve megfogant "gondolatkör" segítségével ma is megalapozottnak látszó korrajz, sőt kórrajz készíthető, még ha emellett egyéb - szintén megalapozottnak látszó - értelmezések is lehetségesek. A keresztény szemléletmóddal való ilyetén ismerkedés újszerű világot nyithat meg, illetve elmélyítheti, pontosíthatja az ezzel kapcsolatos ismereteket. Érdemes a nem hívő olvasó tisztességről, jóságról, kiválóságról stb. (általában emberségről) alkotott képét összevetni azzal a képpel, amelyet a kereszténység vall magáénak. Célszerű feltenni a kérdést: csakugyan oly áthidalhatatlan a különbség az olvasó által vallott és a keresztény emberkép között? Semmiképp sem lehet szó valamiféle "stratégiai együttműködésről"?
S vajon lehet-e üzenete e kiadványnak a hívő keresztény számára? Nehéz erről szólni itt, hisz végül is mi, véges és esendő emberek írtuk, fordítottuk és válogattuk e szám tartalmát. Mint mindig, most is hangsúlyozni kell tehát a kritikus hozzáállás szükségességét. Ám az bizonyos, hogy tapasztalatainkat nem elefántcsonttoronyban szerezzük, s ezeket szakmai tudásunk és keresztény világnézetünk együttes felhasználásával próbáljuk feldolgozni. Mindezek alapján valljuk: a gazdaság és kereszténység kapcsolatáról való elmélyült elmélkedés a hívők számára is hasznos lehet. Csak sikerüljön felismerni a mai gazdaság akadálytalan működéséből származó emberi következményeket és az élet teljességéről szóló torzítatlan keresztény tanítást. Mindkettőt, egyszerre.
KOCSIS TAMÁS